SONLINE

Szomjasak, éhesek, nyűgösek voltunk, amikor Barcson elkezdtünk éttermet keresni. A gyönyörűen virágosított körforgalom mellett nyitva találtuk a Csillag éttermet. Kívül szocreál az épület, belül nemkülönben, s hatalmas a nihil. Talán ezért is lelkesen köszöntik a vendéget. Néhány asztal megterítve, másokon a sokat megélt abrosz árválkodik magában.

Amúgy a dizájn erősen a múlt század kilencvenes éveinek elejét idézi, akkoriban volt menő a sárga-kék összeállítás. A lámpák, a függönyök, az abrosz, a fal festése, a szalvéták e két színben pompáznak, kivétel a zöld huzatú székek, de aki tanulta, tudja, hogy a kékből és sárgából zöldet keverünk, úgyhogy konzekvens a tulaj. A művirág sem lóg ki a sorból az asztalokon: kék a szirma, sárga a közepe, de olyan poros, hogy Isten ments egy allergiást ide ültetni. Két pincérünk is van, szavunk nem lehet a kiszolgálásra.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ezer fokban egy gyümölcsleves maga lenne a kéj, de nem jön össze. Beérjük májgaluskával és a tejfölös gombalevessel. A várakozás perceiben stíröljük a letakart zeneszerszámokat, vajon milyen zenét játszhatnak itt? A Kis csónakom reng a Duna vizén illene a dizájn által képviselt korhoz, de ezt sajnos nem tudjuk meg.

A levesek viszont finomak, tartalmasak. A gombával nem spóroltak, a tejföllel kicsit, de petrezselyemzölddel bolondították, ez jó.
Az étterem harmadik kategóriás, ehhez és a külleméhez sokalljuk az árakat. A régi árakat egyébként átragasztották – volt áfaemelés –, s a ragasztócsík igénytelenné teszi az étlapot. Köret nélkül másfél ezer forint a második fogások ára, a bélszín és a libamáj persze kétezer fölött indul, de ezekből többféle is van. Mennyiségben csak a disznó tud versenyezni velük, a szárnyasokat eléggé diszkriminálták. A békacombra, nílusi sügérre és tintahalra ezúttal nemet mondunk, de Csillag címszó alatt kétszemélyes tál és egyszemélyes étek is van, erre voksolunk.

Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem... Elmondják: isteni. A mennyiség lenyűgöz, a tálalás fejleszthető, az ízekbe nem tudunk belekötni. A zöldborsóval, sajttal, gombával töltött, disznóhúsba tekert és bepanírozott Csillag-kaja jól sikerült, nemkülönben a kétszemélyes tál, ahol tenyérnyi húsok, sült gomba púposan kelleti magát.
Utóételnek választhatnánk trappista sajtot 500 forintért, na ne, marad a csokis palacsinta.

Kár, hogy meg kell látogatnunk a mellékhelyiséget. A mosdóban nincs WC-papír, a plafont beázások csúfítják, a plafonon az izzó bura nélkül ácsingózik. Ledőlt a csempe, vezetékek lógnak ki a falból, szappan nincs. Festés akkor volt, amikor kék-sárgába öltöztették a másik helyiséget. Cirka 15 év vagy 20? Eszembe jut Petőfi, aki Erzsikével csillagot akart választani, mondván: „A csillag vissza fog vezetni majd a mult időknek boldog emlékéhez.“
Leszögezhetjük: a barcsi Csillag is a múltba vezet, noha a pincérek és a szakács helytáll a jelenben, de mi lesz a jövővel?