SONLINE

Amikor a színházterembe léptünk, szembesültem vele, hogy stúdióelőadás lesz. A díszlet mindössze pár kopott székből, egy dobfelszerelésből, egy mikrofonból és egy medencéből tevődött össze. S kezdetét vette a csoda: a fények a színpadra összpontosultak. A színészek és színésznők mozdulatlanul ültek, majd egy jelre, nagy lakomába kezdtek, Ottót kivéve, aki komoran, haragosan követte az eseményeket.  Az első sorban ülő nézőket, bizony nem irigyeltem. Nem egyszer fordult elő, hogy a színész önfeledten vetette magát a színpad elején lévő medencébe.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Kimondottan tetszett Bánk bán, Fehér Tibor személyisége, alakítása. Aki igazából mindent megtenne saját hazájáért, de néha benne is elszakad a cérna, a nagy emberek sem tökéletesek. Ekkor sorra következtek  a tragikus események. Bánk először az Ottót alakító Mátyássy Bencével végzett hirtelen felindulásból. Ezek után szerepet kapott a medence. A „magyar” királyné, Gertrudis, azaz Bánfalvi Eszter ott lelte halálát, szintén a felbőszült Bánk keze által. A művésznő még
hosszú percekig lebegett a víz felszínén. Mindaddig, amíg haza nem érkezett II. Endre, magyar király, azaz Szabó Kimmel Tamás, aki végezetül kibogozta a szálakat, s amennyire tudott, rendet teremtett országában. Pedig a történetre rátett még egy lapáttal Melinda, Bánk felesége, Tadnay Csilla halála.

A fiatalokat nagyon is lekötötte a helyenként diszkrét poénokkal átszőtt történet. Ez szerintem javában függött a rendezőtől. Talán ha nyersen valaki végigolvasná a darab szövegköny-vét, nem így fogadná azt. De a rendezés felülmúlta a félelmeket. Különösen érdekesnek és tiszteletre méltónak találom azt, amikor minimális díszletben, minimális jelmezben ilyen produkciót varázsolnak a nézők szeme elé. Ki tudja, talán a fiatal színészek, vagy a rendezői megoldások tették ily színessé az előadást.

Friss, új erő, ami kifakadt a szereplőkből a darab közben. Mikor a papírból készült magyar zászlókat osztogatták a nézők között, majd a darab végén a Szózatot énekelték...arra gondoltam: ezt nem azért csinálták, mert a rendező azt mondta. Akkor sem, ha a rendező maga Alföldi Róbert.

Megváltást éreztem. Visszagondolván pedig az jutott eszembe, igenis át lehet ültetni a cselekményt a mai mindennapokra. Fantasztikus. Ajánlom minden korombeli figyelmébe. Talán egy délután erejéig kiszállhatunk a mókuskerékből, s gazdagodhatunk egy ilyen egyedi, emlékezetes két órával.