SONLINE

Össze tudnám számolni – persze nem lenne gyors művelet –, hány hajó futott ki a Balaton közepére az elmúlt két évtizedben, fedélzetén „fontos emberekkel”, azt demonstrálandó: észak összefog déllel, és mostantól úgy fejlődik a turizmus a magyar tenger partján, egy, közös akarattal, hogy ihaj...

Nem csoda, hogy szkeptikus az ember, amikor 2011 őszén azt olvassa a meghívóban: szerződés-aláírás a tó közepére tartó hajón, észak és dél összefogását jelképezve. Déja vu: már megint? Néhány hete az ország első regionális TDM-szövetségét alakította tizenkilenc balatoni szervezet, mely mintegy ezer vállalkozást fog össze. TDM, vagyis Turisztikai Desztinációs Menedzsment – ha már nem találtak neki magyarosabb elnevezést, de hát ugye az olasz meg az osztrák példa. Ez az, ami megkülönböztetheti ezt a szervezetet az összes elődjétől: nyugati mintára nemcsak a döntésekbe kérnek beleszólást az érintettek, hanem a pénzüket is beleadják a közösbe, mondhatni vásárra viszik. Nem azt mondják, hogy adjon az állam, az önkormányzat. Adjon persze az is, de itt és most végre az is-en van a hangsúly.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Igaz, ez egyelőre még csak elmélet. De drukkolok, nem is annyira nekik, a Balatonnak inkább. Most, hogy a politika annyira magára hagyta, mint még tán sosem (se egy kormánybiztos, se önálló fejezet a költségvetésben, a Balaton Fejlesztési Tanács szerepe is egyre formálisabb), lehet, éppen ez ad új esélyt egy újfajta, régiós turizmusfejlesztésre. Aztán ha bejön, majd koccintunk; persze hogy Balaton-vízzel, a tó közepén...