SONLINE

Tegnap volt Göncz Árpád, az 1990-es rendszerváltást követően megszülető Magyar Köztársaság első elnökének 90. születésnapja. Sokat köszönhetünk neki. Először is jó regényeket, amiket ő fordított a kommunista rendszer megtűrtjeként – kétségtelenül briliáns színvonalon – magyarra. Aztán, tán számára is meglepő módon az ország első embere lett. S ember maradt.

Lehet kritizálni jogi-szakmai alapon, s a politikai pártok gondolkodása szerint is. Mai szemmel nézve talán nem volt hatékony, alkalmazkodó, sőt, egyes döntéseit meg lehetett kérdőjelezni. De az biztos: az életútja makulátlan, nem talált rajta fogódzót még a magyar belpolitikában elharapódzott karaktergyilkosság sem. Soha nem tapadt a kezéhez korrupciós pénz. A mérce magas, de ez kevesebbeket zavar, mint kellene.

Göncz Árpád kiszolgált két ciklust; 1990-2000 között volt a Magyar Köztársaság elnöke. Ma nyugdíjas – mondhatni, elment az idő felette. Így van. Sokat elmond, hogy mindig népszerűbb volt az emberek – választópolgárok – körében, mint pártja, az értelmiségi elefántcsonttoronyba zárkózott SZDSZ, amely a rendszerváltásért nagyon sokat tett, de aztán kiegyezett a kommunista utódpárttal. Egy időben a magyarok 86 (!) százaléka szemében volt pozitív a megítélése, ami azóta is példátlan.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Nem hiszem, hogy a fiatalabb Göncz Árpád mostanában Magyarország köztársasági elnöke lehetne. Az az idő elmúlt. Nagy kár ez erkölcsileg, főképp nem neki, hanem nekünk, mindannyiónknak.